A Puskás Ferenc megsegítésére, gyógykezelésének támogatására létre hozott gálamérkőzés remek szórakozást nyújtott minden nézőnek. A madridiak szemkápráztató akcióikkal, a mieink pedig lelkes és harcos játékkal szolgálták ki a közönséget - és köszöntek el a válogatottól ezen az estén búcsúzó Illés Bélától.
Az MTK karmestere 25 perc játék után, vastaps közepette kocogott le a pályáról, és adta át a helyét Kenesei Krisztiánnak. Addigra már 1-0-ra vezetett a Real, köszönhetően Zinedine Zidane-nak. A francia játékmester ugyan előbb elhibázott egy tizenegyest, ám néhány perc múlva egy újabb büntetőből már túljárt Fülöp Márton eszén. Félóra elteltével aztán a mieink is átmerészkedtek a Real térfelére, és több veszélyes akció után Kenesei egyenlített: kell-e mondani, büntetőből...
Az 1-1-es félidei állás, a játék képének tökéletesen megfelelt, bár mindenki hangoztatta, nem az eredmény a lényeg, azért örültünk neki.
Szomorkodni a második félidő végén sem volt okunk, mert azt láttuk, hogy a cserékkel frissített magyar csapat a saját térfelén letámadja a Real Madridot. Több lehetősége is volt ekkor Vincze Ottóéknak, a kaput azonban nem sikerült eltalálni. A Real Madrid csendben focizgatott, és néha figyelmeztető könnyedséggel jutott el a magyar kapuig. Többre ekkor nem futotta a Galaktikusoknak, a Puskás-válogatott pedig a csereként beállt Torghelle révén akár vezetéshez is juthatott volna. Az előny viszont a Real Madridhoz került, miután Ronaldóról egyetlen pillanatra elfelejtkezett a magyar védelem. Ez a találat a meccs sorsát eldöntötte, az 1-3-as végeredményt a csereként pályára lépő Owen állította be.
A Puskás-válogatott teljesítményére egy rossz szava nem lehet a magyar szurkolónak, kétgólos hátrányban is támadóan léptek fel, és alakítottak ki helyzeteket.
Szépíteni azonban már sikerült, de így sem érheti szó a ház elejét: a mieink bebizonyították, hogy tudnak focizni, ha arról van szó.